Olvastam egy történetet...

Nemrég olvastam egy történetet aminek az utolsó néhány sora nagyon is... meghatott, megérintett?

Mivel elég jól beszélek németül / na jó, nagyzoljunk egy kicsit, folyékonyan beszélek és olvasok XD / szoktam német fanficeket is olvasni. Így hangzott az a néhány sor :

" Ich habe für mich entschieden, dass du jetzt mein Gott bist. Ich will nur noch dir dienen und nur noch dich anbeten.... mir ist es völlig gleichgültig was andere von mir halten, so lange du mich nur nicht hasst.... lass mich dein Gott sein, so wie du der meine bist. "

Nyers fordítás :

" Úgy döntöttem, hogy mostantól te vagy az én Istenem. Csak téged akarlak szolgálni és imádni... nem érdekel mások mit gondolnak rólam amíg te nem gyűlölsz... engedd, hogy az Istened legyek úgy ahogy te az enyém vagy. "
Érdekes maga a gondolat, hogy valakit " ennyire " ... nem is tudom... azt hiszem tetszik a gondolat, ez a fajta, talán elvakultság? Megszállottság?
Mint " sárkány " / horoszkópom / csak így tudok szeretni. Eddig csak egyszer fordult elő ilyen, az is már rég volt. 
Akár milyen cinikusnak, pesszimistának tűnök is többnyire... remélem még utol ér majd, valamikor egy új ... szerelem.
Maradok továbbra is vágyakozóóó.... XD

Mi is az a szerelem?

Mi is a szerelem? Ez egy nagyon jó kérdés... megpróbálták már jó néhányan megmagyarázni. 

A tudósok szemszögéből nézve ez csak egy kémiai folyamat ami a fajfenntartást szolgálja, 3 évig tart aztán ripsz-ropsz kipurcan. A költőknek, művészeknek magasztos, miden egyes akadályt áthidaló gyönyörszép érzelem. Ugyanakkor a poklok legmélyébe taszító érzés ha viszonzatlan. 

A 21. század küszöbén mi a szerelem?

Őszintén szólva nem tudom.

Az emberi lélek és elme olyan bonyolult egy háztartás, hogy szerintem soha sem fogják megfejteni ennek az "állapotnak" a titkát.

Oly sok féle megfogalmazást hallottam, olvastam már, hogy a számát sem tudom.

A szerelem "önfeláldozó". De hát, hogy is lehetne az, ha ezáltal csak az imádott  figyelmét akarjuk felhívni magunkra. Így máris önzővé válik az érzés. Ebben a mondatban már benne is van a következő úgynevezett "bibi", imádott. Ha valakit imádunk azzal magunk fölé helyezzük, úgynevezett piedesztálra emeljük. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy tökéletesnek lássuk az amúgy tökéletlent. Esetleg minden hibáját megbocsássuk. De hát nem úgy van, hogy a szerelemben mindkét fél egyenlő? Ironikus, nem?

A szerelem birtokló. Csak magadnak akarod a szeretett személyt. A nap minden órájában, percében. Azt akarod, hogy körülötted legyen, veled, érted. A legszívesebben megfojtanál minden egyes női személyt aki nem a húga vagy az anyja. Hát nem önzőség ez a javából? Akkor ha úgy vesszük a vágy is szerelem. Az, hogy akarunk valakit. Ha  szerelmes vagy, vágyod a másik érintését, hangját, azt, hogy "eggyé" válj vele. A szex minden kapcsolat egyik ha nem a legfontosabb mozgató rugója.

Ha viszont én megkívánok egy pasast és vágyom rá, akkor az már szerelem? Mert, lássuk be a vágy is csupán kémia semmi köze hozzá a józan észnek ugyanúgy ahogy a szerelemhez sem. Miért lenne a vágy kevesebb a szerelemnél? Ez is egy érzelem. Ha nem a legerősebb ami létezik.

Vágyunk a szerelemre, egy új autóra, barátokra, több pénzre, boldogságra, egészségre és és és így tovább. Ha ezt vesszük alapul mindennek a mozgatórugója a vágy.

Tehát a szerelem nem más mint vágy? A vágy nem más mint szerelem?

Mindenki döntse el magának.

Én mindenesetre továbbra is vágyom... na mire is?
Kis perverzek!! :)

Újra itt...

Komolyan mondom egyenesen ciki ilyen hosszzúúúúú idő után megjelenni.... Gommenne!!
De! Teljesen el voltam havazva, mármint munkaügyileg. Tudom, tudom jó kifogás sose rossz....
Hát igen valahogy kifogásként is használom amiért ilyen sokáig nem hallattam magamról, de vannak bizonyos időszakaim amikor teljesen elveszek a "nihil"-ben és ezt tessék majdhogynem szó szerint venni!!
Hahh, fárasztó egy személyiségem van tisztában vagyok vele...
De ha egyszer nincs ami stimuláljon?! Ezt is komolyan kell ám venni! Szükségem van arra, hogy pörögjön körülöttem minden mert a monotonitásban egyszerűen elveszek...
Szégyenlem is magam eléggé mert Nee-chanomat is csúnyán elhanyagoltam, ezúton is bocsánatot szeretnék tőle kérni :

GOMMENASAI NEECHAAAAAN!!! *földig hajolva kiáltja*

Egy nap amikor az ég is veled nevet...

Kék ég, ragyogó napsütés... és Nee-chan.
Egy kezemen meg tudom számolni a barátaim és nem kell használnom mind az öt ujjam, de jó ez így. Vannak mások, haverok... csakhogy a kettő között a különbség világnyi...
Végre az lehettem aki vagyok, nem néztek hülyének amikor elkezdtem "Ichigo-zni" esetleg előtört a "yaoista" énem!  :)
Kimondatlan gondolatok melyeket mindketten értünk, hisz a szavak már-már feleslegesek.
Beszélgettünk, sétáltunk, nevettünk... és erre a napra eltűnt  Damoklész kardja is a fejünk felől...
Sajnos ez a nap is véget ért.
Vissza kellett térnünk a hétköznapokhoz... ezek a találkozások számomra olyanok mint egy különleges ékszer amit nem hord csak úúúgy mindennap az ember lánya...
Nem! Csak ünnepnapokon ölti magára ezt a díszt, meglepi vele saját magát és amikor a Nap nyugovóra tér visszateszi az ékszeres dobozba, néha-néha előveszi és megcsodálja. Csak várja / várom !! / az alkalmat, hogy újra élvezhesse a ragyogását.
Nee-chan az én különleges ékszerem, amire vigyázni kell mert törékeny, de gyönyörű...

I'm afraid...

... what can I do?
... who binds my hands?
... why can not I get ahead?
                                           I'm doomed to inertia...
                                                                                Cruel Reality.
I'm afraid!
I was very scared!
I do not know what can I do!

Sailor Moon Best Sad Music

Akárki akármit mondjon én imádtam!!
A mai napig az egyik legnagyobb kedvencem... és ezek a dalok!
Olyan gyönyörűek... jó néhány olyan jelenet van ahol ezek közül szól valamelyik... szó ami szó, van amit a mai napig megkönnyezek...
Nee-chan, szerinted?

Marcha funebre - Chopin

Engem teljesen elvarázsolt ez a dal... kissé melankolikus, de gyönyörű!
Azt hiszem egyre jobban tetszik a komoly zene...