Spleen....

Komolyan mondom nem tudom mi van velem az utóbbi időben...hahh...
Már hetek óta tart ez az állapot. Nincs kedvem semmihez... még a barátaimat is elhanyagolom! Egyszerűen nem értem magam... Csak vegetálok mint valami francos gaz! Ráadásul nem is tudok tenni ellene, per pillanat olyan az életem a kedvem mint az állóvíz... de nem az a bizonyos ami a mondás szerint mély. Nem! Mint azok a pocsolyák amik túl sokáig maradnak meg... poshadt, nyálkás, zavaros massza! És  ( tudom és-sel nem kezdünk mondatot!  ) pontosan így is érzem magam! Kiborít ez az állapot! Valakinek vagy valaminek történnie kellene, hogy a vihar elmossa és friss vízzel töltse fel a "pocsolyát"! Nem mondom megint van egy hangulatom... pocsolyához hasonlítom az életem  ha-ha-ha...
Ehh... na ez már szánalmas! Vihar van a biliben! Ha-ha-ha.... * ironikus kissé őrült kacajt hallat*
Végül is mi az én életem a világhoz képest? Semmi.
Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon mindenkinek előre meg van-e írva a sorsa?
Ha igen akkor kár is ellene küzdeni mert bárhogy is vergődjön, küszködjön az ember lánya tök fölösleges az erőfeszítés? Vagy talán csak egy fajta útmutató ami segít abban, hogy megtaláljuk a nekünk rendelt embereket, helyeket, érzéseket? Magam sem tudom mit higgyek...
Megfordult már a fejedben valaha, hogy teljesen rossz...helyen, időben, világon vagy? Mit ne mondjak elég gyakran végig fut rajtam a hideg és csak arra tudok gondolni, hogy haza akarok menni. De ha valaki megkérdezné, hogy " Hova haza?" csak néznék és tátognék mint hal a szárazon... na, vajon érett vagyok már a muszájkabátra? XD

Con?!

Most olvastam Nee-chan blogját...
Olyan jó lenne!!
De én sem akarom túlságosan beleélni magam ha nem lesz belőle semmi... akkor csak nagyobb a
csalódás, pedig Ordenesek is ott lesznek... ahh!
Együtt lenni Nee-chanékkal, nyálcsorgatva bámulni a Bishiket...fényképezni minden mennyiségben, bevásárolni, élvezni a "kissé" extravagáns légkört! Élvezni, hogy az emberek bámulnak...hehehe!
Ohh, de jó lenne!
Nee-chan?! De jó is lenne... emlékszel mit írtam üziben?A kis "story" Zoamelgusztárral?
Esküszöm a srác először a szívrohamot hozta rám! XD

Elveszett álmok?

A valóság eltemeti a lelked,
nem tehetsz mást csak tűröd a súlyokat.

Tenyeredben a vonal, életed útja,
homályba burkolva mint tengerparti szikla.

Szíved láncoktól terhes,
te magad raktad őket oda.

Álmod sárba tiporva,
ujjaid közt színes szilánkok csupán.

Törött álmok sebzik kezed,
vértől mocskos minden darab.